2016. április 9., szombat

"...és mi újság?" KINIZSI OTTÓ

SOROZATUNK EHETI VENDÉGE A KÖLYÖKIDŐN KIVÜL IS SZTÁR: KINIZSI OTTÓ



Sokat dolgozom. Szeretem, amit csinálok, és persze panaszkodni is, hogy milyen sokat dolgozom. 
Már lassan felnőtté érik az a generáció, aki még a képernyőről emlékszik rám, már elég hosszú ideje átálltam a sötét oldalra. A szó szoros értelmében. A reflektorfény helyett  egy másfajta alkotás lehetőségét választottam. És nagyon élvezem.
Az elmúlt néhány évben voltam (és vagyok) rendező, vágó, kompozitőr, dramaturg, postprod supervisor, creative és associate producer, asszisztens, project manager... 
Sok látszólag különböző munkakör, pedig mindegyik ugyanarról szól nekem:
alkotásról, valami létrehozásáról, iránytásáról, terelgetéséről, közlekedésről a kollégák között. Emberekkel való együttműködésről, konfliktuskezelsérő, sikerről, kudarcról, élményről, felelősségről, kötelességről.

És ugyanezt találom, szeretem a munkán kívül, itthon is.
Itthon is terelgetek... két gyönyőrű kislányomat, akik már nem annyira kicsik. És már inkább ők terelgetnek engem. Tőlük tudom, hogy Snapchat, hogy Swag, meg, duckfaceselfie, és ilyen, és ehhez hasonló fontos dolgokat...

Szerencsés vagyok, mert a nő, akit elvettem feleségül (ő is gyönyörű egyébként), időközben több is lett, mint fele-ség. Mondjuk úgy, hogy ő a legjobb barátom.

Röviden, kösz jól vagyok...
Persze a nyálas szöveg helyett lehetne okoskodni, meg panaszkodni, hogy a régi szép (kölyök)idők, meg a devizahitel, meg a számlák, az adók, a mókuskerék a worklifebalance, de, ahogy a nagylányom mondaná: YOLO.
És most már tényleg nem írok többet, mert éppen indulok egy számomra, és a kölykök számára is fontos, és meghatáró személy születésnapját ünnepelni, akinek nagyon sokat köszönhetek.
KNIZSI OTTÓ ÉS TAKÁCS VERA ANNO 1996
Kárász Eszterrrel a születésnapi bulin 2016.
és jutott  a tortából is
Takács Vera és Szarka Szilvi

2016. április 3., vasárnap

... és mi újság? ACÉL RÉKA

ACÉL RÉKA a Kölyökidő sztárja, majd az MTV arca. És most?




Réka meséli:
Épp elmúltam 38 éves és a szülinapomon (egész véletlenül) meghívtak egy rövid kis interjúra, ahol arról kellett beszélnem, milyen volt kölyöknek lenni, milyen volt a Tv-ben szerepelni, dolgozni.
Istenem, nagyon szeretnék visszarepülni és újra gyerek lenni! Imádtam azt a korszakot (is)! Most is jó, de az a felhőtlen boldogság, amit akkor éreztem, az már rég nincs.
Mostanában a felhős boldogságot érzem. Amikor tudom, hogy minden jó, de állandóan van valami aggódni való is.
Na, de hogy mi van velem. Van egy gyönyörű, okos, másodikos 8 éves kisányom, Sára. Imád suliba járni és GYIK műhelybe. (kézműves foglalkozás a Nemzeti Galériában) Szeret biciklizni, rajzolni, táncolni, énekelni és furulyázni. Többek között. Valamint van nekem egy édes, vagány 2 éves kislányom is, Manka, akit most szoktattam be a bölcsibe, mert dolgoznom kell újra. Ő imád jönni-menni, intézkedni, a nővérével huncutkodni.
Kölykök Réka kávézójában

Én továbbra is vezetem a valóra vált álmomat, aminek a neve: Móka kávézó (hosszú nevén: Módszertani Kabinet), ami a második kerületben található és egyre kiterjedtebb törzsközönséggel rendelkezik. Szeretnek hozzánk járni sokan, akik csak egy kávéra ugranak be, akik kicsit csak dolgoznak a gépükön egy tea mellett, akik ebédelni akarnak, akik jót csevegni egy finom torta mellett, akik tej- és gluténérzékenyek, akik szeretik a jó borokat és módszertanilag meg akarják váltani a világot, stb. Van vele dolog rendesen.

A napokban indítottunk el egy másik munkát is, ami szintén egy megvalósult álom és életem egyik nagy szerelmével, a kerékpározással kapcsolatos. Kitaláltunk, megalkottunk egy új kerékpár "márkát", csak nőknek, csajoknak, lányoknak: NőiVáz néven. Kényelmes, könnyű, stílusos bicikliket találtunk ki. Remélem hamarosan sokat láttok belőlük a városban gurulni.

Egyébként meg zajlik az élet és vidáman éldegélek kiterjedt családommal, barátaimmal és a kis cicánkkal, Cicó-Micóval.